Elsősorban regényíróként ismerjük de versei is népszerűek. Ezt a verset Édesanyjáról és magáról írta.
Anya
Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?
Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.
Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,
és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.
Márai Sándor - Anya
2014.03.30. 12:34 szep_vversek
komment
Címkék: Márai Sándor
Pilinszky János - Anyám
2014.03.30. 12:32 szep_vversek
Katolikus költőként lett ismert. Ezt a versét Édesanyja halála után írta, kiírva magából a hiány és elvesztés fájdalmát.
Anyám
Az életed kihűlt üveg,
csiszolt és készre alkotott,
hogy rajta át
a szép halált
szabad szemeddel láthatod,
amint a lelked ablakát
elállja minden földi fény elől,
mely megbonthatná
bensőd alkonyát.
Magadba vagy, s csupán a fák,
az áldott, ázott, őszi fák,
csupán a fák a híveid.
A híveid, s te szólsz nekik,
beszélsz nekik, s a lelkeik,
a földben álló lelkeik
megremegnek: – rossz ez itt!
A fák s a tó, az esti tó, -
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, – e jelre meghasad.
Fejed fölé bohó csapat
fehér galamb ereszkedik.
Te máshol élsz!
Csodára kész tenálad minden pillanat!
komment
Címkék: Pilinszky János
József Attila - Édesanyám, egyetlen, drága…
2014.03.30. 12:30 szep_vversek
Nagyon szerette a költő az Édesanyját, annyira, hogy halála után is élőként beszél róla, élőnek gondolja. Elkezd hinni Istenben, azért mert akkor van mennyország és akkor fog még tudni találkozni Édesanyjával.
Édesanyám, egyetlen, drága…
Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szivem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!
komment
Címkék: József Attila
Jónás Tamás - Anyu, utoljára
2014.03.30. 12:28 szep_vversek
Édesanyja haláláról szól a vers és az elmaradt ki nem mondott szavakról.
Anyu, utoljára
Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
Tudom, hogy mindent lezárni csak nagyon kevesen,
de azért gyötör, hogy nem tudtunk mindent mi sem.
Talán emlékszik rá, amikor tavaly megfogtam a kezét,
maga fázott, nyár volt, nekem meg nem ment a beszéd.
Féltem, hogy valami sutaságot mondok.
A halottak is ilyen szégyenlős bolondok?
A kezét, amikor megcsókoltam, féltem,
mert valami rémületet láttam utána a szemében.
Ha nem kezdett volna el akkor sírni, lehet,
hogy meg is szólalok, s ma kevésbé szenvedek.
Elegáns ez a hallgatás. Nevetséges a beszéd.
Tudja, nem tudom elfelejteni a fehér pulóverét.
Nem állt jól magán. Már szinte semmilyen ruhadarab.
Az arcát elfelejthetem, de az a pulóver megmarad.
Elnézést, anyám, hogy így el-elkalandozok.
Szégyenletes nekem, mint a halála, az ok.
Most már nem maga miatt mondom, de hát
engem még itthagyott küzdeni: szerettem magát.
S hogy Egy volt (akik olyan kevesen): anyám.
Még a magáé vagyok. És maga már nem az enyém.
komment
Címkék: Jónás Tamás
Simon Ágnes - Anyák napjára
2014.03.29. 09:45 szep_vversek
Igazi anyák napi vers, melyben mindent felhoz a költő , hogy kifejezze szeretetét Édesanyja felé.
Anyák napjára
Ébresztem a napot,
hogy ma szebben keljen,
Édesanyám felett
arany fénye lengjen.
Ébresztem a kertet,
minden fának ágát,
bontsa ki érette
legszebbik virágát.
Ébresztem a rigót
s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik
legvígabb énekét.
Ébresztem a szívem,
forróbban dobogjon,
az én édesanyám
mindig mosolyogjon.