Nagyon szerette a költő az Édesanyját, annyira, hogy halála után is élőként beszél róla, élőnek gondolja. Elkezd hinni Istenben, azért mert akkor van mennyország és akkor fog még tudni találkozni Édesanyjával.
Édesanyám, egyetlen, drága…
Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szivem szenved)
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!
